2007. szept. 6. 0:21 - írta Juditt _nyilván_ nem néztük meg a Simpsonst:) Találtunk egy konyhát a negyedik emeleten, ami enyhén nagyobb, mint a többi, úgyhogy ott volt valami kis összejövetelszerűség, odamentünk Mirkoval, de csak és kizárólag németek voltak, úgyhogy én rövidúton leléptem (bár már rohamosan fejlődik a németem...), gondoltam visszajövök a szobámba, persze félúton meghallottam Albert hangját, William szobájában volt (a brit srác az egyik korábbi bejegyzésből) beköszöntem, mondtam neki h német party van fent, mondta hogy ááá, akkor felnéz. Közben Williamhez odajött egy haverja, Peter, aki Belga, és még nem ismertem, de mostmár viszont de. Így voltunk hárman egészen mostanáig (egy ponton csatlakozott hozzánk egy texasi meg egy kanadai, de aztán mégsenem), és isszonyatjó volt, igaziból csak mentek az oltások ideoda, meg megegyeztünk benne, hogy a "Yoda is a dick" mondat az univerzum legtöbb talányára megoldást jelent. Meg Peter mellesleg snowboardoktató is, szal majd fog tanítani boardozni, és szerinte az innen busszal 1,5 órára levő 2alpes-ban van már most is hó, szóval...majd utána kéne nézni már ezeknek a dolgoknak! Nagyon-nagyon jó volt ez az este, bár lehet lassan szociofóbiám lesz már...(most másodszorra írtam le ezt kb. egymás után, ejj, az Erasmus élete...:x)

2007. szept. 5. 20:52 - írta Juditt Úgy tűnik, elkezdődött az élet itt a Rabotban. Egyre többen költöznek be, tegnap, mikor hazaértem, már ültek a folyosón amolyan igazán kolistílusban az emberek, és mondták hogy „gyere, csatlakozz teiiiiis”, legalábbis gondolom hogy ezt mondták, mert franciául volt és nagyon gyorsan, úgyhogy mondtam hogy okkééé, csak egy pillanat. Lepakoltam a szobában, felkaptam a frissen beszerzett csomag pisztáciát, bedobtam a közösbe és odaültem hozzájuk. Az egyik szobából kiszólt a zene, teát ittunk, pisztáciát ettünk és beszélgettünk, meg fotózkodás is (lassan beszerzek emberektől fotókat, ígééreem), aztán valahogy ritmusilag pont akkor jött Mirko amikor már amúgy is le akartam lépni, mondta hogy jön egy új ismerőse, Jonas (szintén német) és találkozunk Arnieékkal a városban egy rövid időre, Arnieék mennek majd tovább a disco fever partyra, de mi mondtuk hogy mi nem, mert ma reggel korán óránk van, első nap, stb… Szóval 5-en sikerült úgy 1,5 óráig keresgélnünk egy helyet, ahova beülhetünk, végül persze fagyiztunk (jelentem a haagen dazsnak is vannak naggyon durva mixes fagyijai, amikről még nem is álmodtam), aminek a konkrét haszna egy egész jó állapotban levő műanyag kiskanál, ami tökéletes a reggeli cornflakeshez! Aztán irány haza, felfele a Rabotba stoppoltam (még első nap mondták nekünk, hogy ez itt szokás, és lehet simán, és tényleg működik, ma is így jöttünk haza). Ma pedig 9:45-19:00-ig _folyamatosan_ web-marketingem volt, amit most nem részleteznék. Érdekess…as in: szerinted kedves? –háát, érdekes… Most az imént sikerült találkoznom a szomszédaimmal is, úgy néz ki, hogy az indiai kolónia közepén kaptam szállást, még szerencse, hogy Szarvason megszoktam az indiai angolt, különben egy kukkot se értenék abból, amit beszélnek. Amúgy cukik, az egyik azt mondta, hogy az nem tetszik neki Franciaországban, hogy nagyon kevés az ember az utcákon. A másik oldalamon meg egy brit srác, Ed lakik, aki szerint az vicces, hogy are you from Budapest? Ezt most nem fejteném ki… Na ha minden igaz most megyünk Alberthez Mirkóval Simsonst nézni, úgyh cikkcakk

2007. szept. 4. 10:34 - írta Juditt

Amit ma reggel tanultam: koliban nem lehet sokáig aludni. Erre tehát a továbbiakban nem építek:)

 

Tegnap reggelre berendeltek minket a suliba, hogy akkor most le lesz majd tisztázva az órarend, mert délután már más dolguk van, stb...Be is értünk úgy 10 körülre, amikor is Arnie mondta, hogy á-áá, nem úgy van az, Carole (aki foglalkozna velünk) nincs bent, majd kaja után bent lesz. Á, nembay, addig elvagyunk, dumáltunk, meg megpróbáltam elintézni a CAF-ot, ami ilyen extra lakhatási támogatás, ami persze nem sikerült, mert ahhoz meg már kéne a francia bankszámlaszámom, amit ha minden igaz, ma fogok megkapni. Segáz. Akkor összeszedtük magunkat, hogy elmegyünk ebédelni (Arnie, Christina, Albert, Bryan és Mirko) a diákétterembe, ahol full olcsó a kaja, és már hallottunk róla a régebbiektől. Tökjó, meg is találtuk, és még egy infóval is gazdagabbak lettünk: holnap nyit! Jíháá! Viszont ajánlottak egy kínai éttermet a közelben, ami szintén elég okés volt, bár Bryan (aki félig koreai) osztotta végig a kaját (és nem a fizikai értelemben), így viszont szórakoztató is. Aztán visszamentünk Carolehoz, aki mondta, hogy most a franciákkal foglalkozik, majd jöjjünk vissza 5 után. Ööö....okkééé...

Lényeg ami lényeg, 5 után egy órarenddel és egy student loginnel meg passworddel gazdagabban léptem ki az irodájából, hogy megpróbáljam felfedezni a helyi Neptun csodáit. Több dologban is különbözik az otthoni rendszertől, de talán a legszembetűnőbb jellegzetessége az, hogy _működik_! Úgyhogy lecsekkoltam gyorsan az órarendemet, itt 4 negyedévre van osztva az , most kezdjük a harmadikat, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag, a következő lesz a negyedik, és második félévben lesz a második meg az első. Hülye aki nem érti. Mindegy, gondoltam kiírom magamnak egy táblázaba az órarendemet, hogy ne kelljen mindig netre menni, ha le akarom csekkolni, milyen órám lesz. Ehhehe, naiv gondolat volt. A félév során gyakorlatilag nincs két egyforma hetem. Ami állandó az az, hogy 3 tárgyam van (marketing du sport, communication commerciale és web-marketing), mindig hétfőn és/vagy szerdán és/vagy pénteken. Ezt most a kvanti egyen talnultakkal gyönyörűen le tudnám írni, ha lennének olyan szimbólumok a gépemen, de nincsenek. A lényeg, hogy a kedd csütörtök mindig szabad, viszont például ha valaha sikerül elintéznem a karatét, pont ezeken a napokon lesz edzésem, szal vicces trimeszter lesz. Holnap pl. reggel 9:45-18:00-ig folyamatosan web-marketingem lesz, másfélóránként 15 perc szünettel, meg egy félórás ebédszünettel. Franciául (az ebédszünet különösen). Szal szerintem a ma esti partyra nem megyek (disco fever a bukanaban:)). A második negyedév extra-light lesz meg normálisabb időbeosztással, de azt majd akkor.

Negyed hétkor volt a tali a laser-gamere, ahova kivételesen időben odaértünk, mert Carole miatt idáig a suliban kellett dokkolni. 6fős csapatokban ment a játék, ilyen belső, UV-fényes labirintus, rajtad a célkereszt. Nagggyon jó volt, a csapatunk harmadik lett, de a másik két csoport már játszott előtte, én 18 emberből a 7. lettem a lövőátlag vagy mifene alapján, saját csopiban második, pedig 45x lelőttek:)

Utána Arnieval Chrissyvel (Christina) meg Alberttel beültünk pizzázni, mert nem volt opció hogy átsétáljuk a várost rögtön Alberttel, aztán fel a hegyre... útközben én felálltam a kocsiban  és kivisítottam a tetőablakon egy ideig, meg megbeszéltük, hogy majd megtanítjuk valamikor Albertet táncolni, meg Arnie mesélt a vadászkalandjairól, merthogy amúgy neki van vmi ilyen igazolványa is, és ki volt akadva hogy nálam rosszabb lett a lövőátlaga:p úgyhogy Arnie jófej volt és hazavitt minket kocsival, lehívtuk Mirkót is (ő nem jött lasergamere) és kiültünk a most már szokásosnak mondható spotra a város fölé beszélgetni. Mindenről:) Aztán elkezdett esni az eső, úgyhogy úgy fordítottuk a kocsit, hogy megmaradjon a kilátás és beültünk, és ott folytattuk...ha nem megélném azt mondanám gagyi a forgatókönyv. De megélni nagyon százas:)

2007. szept. 3. 10:31 - írta Juditt

 Az utóbbi pár nap nem nagyon volt időm, szóval íme a történések, igaziból röviden, mert a felére már nem emléxem (nagyon úgy fest, hogy valóban úgy működik az emberi elme, hogy ha nagyon sok minden történik, a felét kidobja). Vasárnap délután megpróbáltunk felmászni a Bastilleba Mirkoval meg Alberttel, persze megtorpantunk az aljánál, ugyanis zárva volt a várkapu, és mint egy rendes középkori várnál, elvileg ugye csak egy bejárat van, legalábbis gondoltuk. Úgyhogy az aljánál voltunk, és ott reggeliztünk, lógattuk a lábunkat a világ szélén...(ugye?:)). Aztán este úgynevezett Erasmus party volt a Bukana-ban, aminek az eredménye még pár név: Patricia, az egyik brazil lány, akinek végre tudom a nevét. Jasper, aki dán, és lefordította a Tivoli jegyemet, és eurotripperes arcok, simán jött volna nekünk a tivoli lóvéval amiért nem működtek a cuccaik!:) Aspen, aki norvég, és very dangerous, saját bevallása szerint. Arthuro, aki mexikói, és konkrétan olyan, mint egy szappanoperafőszereplő öccse. Mindenesetre utána vicces volt hárman felmászni a Rabotba, félúton megpihentünk és egy bolond francia csajjal beszélgettünk, aztán közöltük a szembejövőkkel, hogy "We are French", és szerintem elhitték! majd előadtuk a summer time, és a wonderwall 1-1 verzióját, de aztán úgy döntöttünk jobb, ha mégsenem. Nézzük a tegnapot. Tegnap elmentünk a Chartereuse nevű apátságba, ahol saját bevallásuk szerint (ezt írtam már ma?) a hosszú élet italát készítik a szerzetesek, volt 3D mozi is, ez nyugat!:D Az ottani kirándulás eredménye: Brian, aki félig koreai, félig amerikai (oké, ezen a ponton most konkrétan 6an ülünk körbe egy asztalt laptopokkal:)) és durván bush-ellenes, és nagyon érdekes gondolatai vannak, mellesleg célja hogy úgy tanuljon meg franciául rendesen, hogy felszed egy francia csajt, úgyhogy már fogalmazzuk neki az apróhirdetéseket. Egy libanoni fiú, akinek elfelejtettem a nevét, de ügyvéd lesz, és lényegében a gondolatmenete, hogy végülis neki az a dolga, hogy a védencét védje, attól függetlenül, hogy ártatlan-e, mert az már a bíró felelőssége, hogy hogy dönt. De ettől független vannak jó meglátásai:) Aztán Philip, aki szintén amerikai, és nagyon közel a sulihoz van egy kis lakása nagy terasszal, ennek örömére tegnap este már ott volt a party, vagyis ilyen piknikszerűség, mindenki hozott valami kaját, és egész este a teraszon beszélgettünk, na az igazán Erasmus feeling volt. Ott volt Albert, Mirko, Arnie, Catherin, Philip, Bryan, Matthias, Zeverin Jeremy (szintén amerikai, és bush-párti, úgyhogy egy ideg eltartott, amíg Philip és Bryan felváltva oltották), meg a srác az emeleten akitől kölcsönkértünk kést, úgyhogy ő is átjött. A többiek nevét nem nagyon tudom:) Mindenesetre nagyon chilles volt. Nem is tudom, annyi mindenről volt szó, suliról, sztereotípiákról, iraki háborúról, egy ponton backstreetboys-t énekeltünk...az egész valahogy adta magát. Aztán Arnie meg Catherin feldobtak minket kocsival a Rabot-ba, ahol még 5-en kiültünk egy épület tetejére, a város megint a lábainknál hever, egy üveg francia borral...tudunk élni!:)

Ja igen, Arnietól kaptam a kocsijából egy párnát meg egy pihi-puhi pokrócot, szóval nagyban emelkedett a szobám kényelmi faktora, hála Arnie gondoskodó anyukájának, aki szerint mindig kell, hogy a kocsiban legyen egy pokróc. Ezúton is köszönöm neki!

2007. szept. 1. 13:59 - írta Juditt

Najó, nézzük ezt a tegnapi napot! Tegnap ugyanis truly elkezdődött az Erasmus. Reggel bebattyogtam a suliba, ahol is betereltek a welcome deskhez, ahol rögtön az első utamba akadó fiút leszólítottam, hogy cserediák vagyok, és hogy…ezen a ponton közölte, hogy ő is az. És itt akkor be is mutatnám nektek Arnie-t, aki német, és aki biztos, hogy visszajáró vendég lesz a bejegyzéseimben, mert hihhetetlen jóarc és nem mellesleg abban a tévhitben él, hogy én is az vagyok! Neki a barátnője, Catherine is itt van még 2 hétig, mert elkísérte az út elejére, és ő is jófej, amúgy meg itt nagyjából minden lányt a Catherine valamelyik verziójának hívnak, szal olyan, mint otthon az Eszter…és ide beszúrnék egy ilyet, hogy BOLDOG SZÜLINAPOT ESZTEEEER!!!!! (itt is) Szóval utána volt ilyen kis büféasztal meg hasonlók, ahol lehetett beszélgetni a többi eltévelyedett emberrel, akik úgy gondolták, itt a helyük. Itt lépett be a képbe Catherin (meglepetéés) aki kanadai és kb. 35 éves, meg Albert, aki osztrák, és mindig úgy mutatkozik be, hogy „Albert, comme Einstein” az egyszerűség kedvéért. Az ő nevét szintén érdemes megjegyezni, hasonló okokból mint Arnieét. Aztán köszöntöttek minket nagyban a suli mindenféle fejesei, meg az Aloha tagjai (olyan, mint itthon az Exchange meg az Asie, a külföldieknek segítenek, diákszervezet). Később ahogy mindenki megpróbált ráállni a suli wifi rendszerére a megpróbáltatás összehozott Ana-val, aki szenegáli és kb. feleakkora mint én, de nagyon cuki, és kivételesen nem Catherin. Van még egy német Catharina klón is, a pontos ferdülésre már nem emléxem, meg van 2 brazil csaj is akik egész normálisnak tűnnek. A német kolónia az egyik nagy rész, van még itt Matthias meg Zeverin is, akinek képtelen vagyok megjegyezni a nevét, nem is tudom, most hogy jutott eszembe. A nap folyamán törvényes tagja lettem én is a német részlegnek, hiszen úgyis az osztrák-magyar monarchia tagja vagyok, az meg már egy és ugyanaz. Aztán persze a kurzusaimat amiket kiválasztottam mégse vették még fel nekem, meg a számgépes rendszer bekattant és azt hitte egész évre maradok, így nem lehetett felvenni a tárgyaimat (nem csak a neptun ilyen, úgy látszik ez típushiba), de az már látszott, hogy mindenhol max 1-2 Erasmusos lesz rajtam kívül, a többi francia. Aztán este volt egy nagy közös vacsi egy helyi kisétteremben, ami frenetikusan jó volt, nem is tudom, úgy adták magukat a dolgok, nehéz lenne visszahozni, mindesetre kezd körvonalazódni a köv hét programja. Most nemsokára felmászunk a Bastille-ra a németekkel, este Erasmus party a Bukana-ban (ami esélyes hogy törzshely lesz), holnap megyünk vmi apátságba, ahol valami helyi híres alkoholt csinálnak, aztán hétfőn este ilyen lézeres paintball szerűség, kedden megint party, szerdán én házibulira gyanakodnék, mert Arnienak van saját lakása. Mirko, Albert és én lakunk a Rabot-ban, de ezt lehet hogy már írtam, úgyhogy most nemtudom. Aztán feltöltöttem a telefonkártyát, amit Johannától kaptam még otthon (ezúton is ezer köszi) és műxik, szal francia számom is van, ha kell szóljatok, de a magyar is ugyanúgy szuperál. Na most egyenlőre ennyi, stay black!

2007. aug. 30. 22:24 - írta Juditt Nah, picit körbecsellengtem a várost! Megnéztem a sulit, útközben majdnem elütött egy vonat, de ez is csak azt jelzi, hogy kezdem otthonérezni magam (igen anyu, apu, mostantól jobban figyelek!). Benéztem a suliba, kicsit jetsons életérzés, fullextrás, mit is mondhatnék. Ez a suli az a külkerhez képest, ami a lauder egy kerületi gimihez képest, sőőőt! Érti, aki:) Aztán benéztem a belvárosba, komoly összehasonlító kutatómunkát végeztem a helyi pékségek árai között, és megtaláltam azt, ami 5 eurocenttel olcsóbb a többinél, és útbaesik a suli felé! Yah, meg itt is van World Trade Center, szóval hümm...nem tudom még hogy ezt hogy kéne értelmezni. A belváros nagyon helyes, ilyen sétálóutcás verzió van életben, és persze mikor odajött vmi reklámarcos srác hozzám, és mivel angol számot hallgattam éppen, reflexből azt válaszoltam neki, h "sorry?", akkor lemondóan legyintett és odébbment. Conclusion: A franciák franciául beszélnek! Voltam fnac-ban is, néztem rózsaszín fényképezőgépet, mert rám nem hatnak a mocskos marketingfogások! Aztán közeledett a vihar, úgyh gondoltam egy gyors szupermarket, és nyomás haza. Megvettem hát a legfontosabb dolgokat, amikre egy egyedülélő diáknak szüksége lehet: 6 tekercs wcpapír, camambert, nutella, cornflakes, tej, vaj, cerbona és joghurt, nameg persze kenyér. Holnap még veszek tusit is, mert mikor hazajötem jöttem rá, hogy tegnap otthagytam a zuhiban, persze mára már nyoma sincs. Hiába,kemény az élet. De zuhanyoztatok már mentolos samponnal?

2007. aug. 30. 11:37 - írta Juditt

Nahát nohát. Szóval.

 A Városig viszonylag sikeresen eljutottam, bár kicsit visszavetett a magabiztosságomban, hogy a check-in-es emberke a 20 kilós súlyhatáron felül csak a 27 kilós bőröndömet engedte fel, a plusz 10 kilós sporttáskámat nem...az élet zord. Sőt mi több, a biztonságiak a kézipoggyászomból elkobozták a bontatlan Globus majonézem, nem is akarom elképzelni, mire kellett nekik...(valami szöveget nyomtak, hogy 100ml feletti folyadék, de ez szerintem kamu)

mikor megérkeztem a helyre (Le Rabot). Ez így durván a hegytetőn helyezkedik el, és fantasztikus a kilátás, világ-teteje feeling, meg minden... Majd kitöltöttem megközelítőleg annyi papírt, hogy egy kisebb tölgyfát kéne ültetnem, ha jó greenpeaces lennék. De nem vagyok, úgyhogy utána felcipeltem a csomagjaimat a szobámba (124 C mostani otthonom), először megijedtem milyen pici és antiotthonos, de most, hogy kicsomagoltam már egész kezdem érezni a helyet, meg valójában full praktikusan, az életre van berendezve. Az egyetlen dolog, ami hiányzik, az vmi kis asztalka az ágy mellett, de azt applikáltam magamnak, mostani éjjeli szekrényemet egy füzet, és rajta egy lefelé fordított lábos alkotja, de tökéletesen funkcionál! Emberekkel még nagyon nem találkoztam, gondolom a köv. napokban érkeznek a tömegek, phö, az újoncok.

na mentem felfedezni a cityt! 

2007. aug. 30. 11:34 - írta Juditt

Nah, álljon itt ez az oldalacska azok számára, akik azért kíváncsiak arra, mi történik velem, de vagy nem beszélünk olyan sűrűn, vagy ez azért mégis egyszerűbb, de fogok itt olyan apró információkat is csepegtetni, amik otherwise nem olyan érdekesek, hgoy megemlítsem, ámde kedves/érdekes dolgok, szal érdemes. Kommentelni lehet, ímélt írni is lehet, sőt, smst is mer megvan a magyar számom, sőt mi több, itt van velem a telefon és a sim kártya is, amihez tartozik! amúgy meg találjátok fel magatokat! postai cím:

 

Judit Kun (124C)

Résidence du Rabot 

11, rue Maurice GIGNOUX

38031 GRENOBLE Cedex

FRANCE

 

eeennyi általánosságban