kreativ bejegyzései 
Szóval. Megrendezésre került a régóta tervezett-követelt magyar est Arnie rezidenciáján. Presented by Judit. Akkor mondanám a menüt. Étvágygerjesztőnek, meg mert a leves után nem lehetne érezni az ízét, a srácok megismerkedhettek az Egri Tramini (special thanx to Szisz) különleges ízével, amit Pannónia sajt híján az Ementáli emelt ki. Kezdés után alig másfél órával már mindenki tányérjában ott gőzölgött (bwáá, hova tűnt a stílusom, valaki azonnal adja vissza!) az igazi ungarischee Goulash, ami őszintén szólva engem lepett meg a legjobban, hogy konkrétan gulyás íze volt, és akkor itt nem túlzok! Tök durva!! Aztán mikor a srácok kiheverték ("I had to admit, this is really good!"), és már az ízlelőbimbók (les papilles--mégis hasznos tudni franciául) is lenyugodtak, megismerkedhettek a 4-puttonyos tokaji aszú világával (special thanx to szülők), ami hmm...szóval igen:)) Mindezek után következett a kevéssé magyaros, ámde "kunnyudit-féle" kókuszgolyó (tudja, aki), ami osztatlan sikert aratott, bár itt a fiúk már elkezdtek aggódni a vonalaik miatt, de persze csak elméletben, ez nem gátolta meg őket nagyon semmiben. Eddig az est résztvevői: JAM session (Judit, Albert, Arnie, Mirko) plusz tiszteletbeli tagként André, Arnie Siemenses szomszédja. Kaja után befutottak még a német lányok (Karoline és Ana), akik Genfben töltötték a napot kemény vásárlással. Hogy ezután miről volt szó azt pontosan nem tudnám megmondani, de az tuti hogy előkerült az hogy a kókusz vajon mennyire magyar étel, és honnan származik amúgyis, meg hogy a SZU-ban vajon nemzetinek számított-e a kókusz, illetve hogy kéne menni síelni, dehogy túl jó az idő, meg hogy fogunk karácsonyi süti sütést rendezni (igen, részemről beigli) és hogy Mirko átteszi a repjegyét hogy tudjon velünk végig maradni és utsó pár napban valami gigaprogramok lesznek mielőtt örökre búcsút mondunk egymásnak kivéve hogy a srácok jövőre mennek Alberthez Bécsbe mert labdarúgó gigahappening de Albert nem fogja kinyitni az ajtót és... na szóval ezen a vonalon. Aztán hajnal 2 körül úgy döntöttünk a Rabot osztaggal hogy visszavonulunk a bárba, megláttuk a taxit de aztán túl soknak ítéltük amennyit mondott úgyhogy felgyalogparty. (yah, és nyilván a gulyás receptjét egy tök fontos levélre írtam amit otthagytam Arnienál, remélem még meglesz...)
Tegnap napközben nem igazán volt kedvem semmihez, de aztán magukkal rántottak az események, mert este kimozdultam a szobámból és akkor rögtön ott volt Ed aki egy eddig ismeretlen, de kivételesen jófej indiaival beszélgetett és rögtön megörült nekem, hogy "Dzsudit, the Hungarian-American girl!", aztán akkor hárman beszéltünk meg odajött még egy indiai aztán Albert írt hogy van-e kedvem filmeket cserélni, de Mirkó telójáról, azért gondoltam a sajátjára válaszolok, hogy jöjjön félóra múlva, nem jött, akkor írtam neki hogy csináljuk-e inkább máskor, aztán Arnie válaszolt hogy Albert otthagyta nála a telefonját szal keressem Mirkó telóján vagy menjek át hozzá, akkor gondoltam felnézek Mirkóhoz, aki mondta hogy Albert Mirónál (aki nem egyenlő Mirkó, mert ő brazil) cserél épp filmeket mert én reagáltam, akkor bementem Miróhoz, akkor ott voltunk akkor Mirkó hozott német sört mert az mégiscsak német, meg kiderült, hogy Miró nem ihat alkoholt, mert két hétig egy orvosi kísérletben vesz részt (amúgy művész. Megállapítottuk hogy a művészek abból élnek, hogy eladják a testüket), ezzel 1000 (ezer) eurót keres. Valami koleszterintablettákat kell szednie meg naponta vérvétel, és akkor ezzel. Aztán mikor itt végeztünk akkor áttelepültünk hozzám, ahol ismét filmcsere, sőt Albert ragaszkodott hozzá hogy mindhárman megnézzük együtt a coupling (BBC sorozat, valahol a jóbarátok és a sex és ny között, jó is) első évad első részt, úgyhogy így lett, és aztán Mirkó elment aludni de akkor még nézzünk meg 10 percnyi Robin Williams standup comedyt, aztán már tényleg JÓÉJT Albert az ott az ajtó szeretnékmáraludniiiii, mert ma suli amikor is ki van írva hogy fél órát késik a tanár ezért van időm megírni a blogot és itt tartunk most.
A tegnapi volt a harmadik edzésem itt, úgyhogy az összes feketöves már puszival köszönt…trés francaise…ehhez még hozzá kell szokni, otthon ehhez öt év de legalább egy közös vizsga kellett…:) Úgy látszik tényleg jó helyre jöttem, legalábbis olvasztótégely, mert tegnap beállított egy shotokanos is hogy ő is új dans la ville és jönne edzeni. És mivel francia volt, gondolom utána tudott kérdezni hogy hol éri meg itt edzeni, úgyhogy elégedett vagyok a választásommal. Persze minden edzésen van valaki, aki nem volt még az előzőn és nem ismer, és azt hiszi hogy valóban fehér öves vagyok, (nem hibáztatom őket, én is ezt hinném magamról ha fehér övet látnék a derekamon) és közli küzdés közben hogy ugyan tartsam már fent a kezem kamai-ban, én meg csak mosolygok és nem magyarázom el neki hogy ha nem ott van az azért van hogy azt higgye szabad a hasam, betámadjon de beelőzzem. Leginkább azért nem magyarázom el neki mert nem tudok franciául, meg azért mégiscsak én vagyok az új lány, és a tisztelet megadása a világ összes karatésánál bejön. Mosolygok és felrakom kamaiba a kezem, aztán így is beelőzöm mikor támad. Ezen az edzésen előkerültek a gumikések is, egész érdekes dolgokat tanultunk velük, kicsit szokatlan mozdulatok de semmiképp nem haszontalanok, igaz, az alkarom tiszta lila, nade láttunk már ilyet. Utána katáztunk egy sort, ami érdekes volt, mert ugye nem ismerem a shito ryu katákat, de annyira egyszerű mozdulatok voltak hogy simán tudtam követni, ha másodszorra csináltunk egyet már a felét tudtam is. Aztán mikor meg kellett fordulni az egyik katában, akkor láttam hogy a többi kezdőt külön tanítják az egyik sarokban a katákra. Odamosolyogtam majd maradtam a haladókkal:). Edzés után odamentem az egyik edzőhöz (van a fő edző ugyanis, meg több tanítványa, akik egyes részeit tartják az edzésnek) aki múlt héten kért tőlem orvosi igazolást, hogy edzhetek. Ugyanis ami otthon nekünk csak a versenyzéshez kell, az itt ahhoz is, hogy simán edzzen az ember. Gondoltam van egy 2005-ös versenyzői orvosim, ugyanis akkor versenyeztem utoljára, bepróbálom hátha bejön. Vittem a karate igazolványomat, mutattam neki a dolgot, nem tűnt úgy mint akit meggyőztem, úgyhogy aztán átlapoztam a tagsági bélyegekhez, amiből van 2007-esem is és elmagyaráztam neki hogy ez orvosi igazolás, ettől megnyugodott. Pontosabban én csak mutattam neki hogy nézd, 2007, ő meg kérdezte hogy ez orvosi? Mosolyogtam, úgy tettem mint aki nem érti mit mond de bólogattam. Megegyeztünk hogy ez jó lesz így. Aztán feltettem a kérdést amitől kicsit paráztam, mégpedig hogy anyagilag hogyan is gondoljuk a közös jövőnket. Kérdezte hogy tanuló vagyok-e, hevesen bólogattam (jé, itt már értettem franciául:)). Azt mondta legyen 30 euró a 3 hónapra. Gyanakodva visszakérdeztem, hogy összesen? Mondta hogy igen, őt nem a pénz érdekli. Zsír, most már tuti hogy jó helyen edzek, általában azokon a helyeken jó az oktatás, ahol nem a pénzre mennek, így megy ez otthon is. Ezzel konkrétan feleannyit fizetek havonta mint otthon, pedig ott is kábé a mi edzésünk a legolcsóbb. Ugyanakkor az is igaz, hogy feleannyit is járok edzésre, mint otthon járhatnék, szal elég fair a dolog. Nem tudom hogy a kelet-európai imidzs vagy a diáklét hatotta-e meg ennyire az edzőt, de nem is firtattam. Búcsút intettem és visszaindultam szerény lakosztályomba a hegyre. (najó előtte még lezuhiztam de ennyire hadd ne legyen már részletes a blog)
Alig sétáltam 10 percet összefutottam Eddel aki brit de Brazíliában is élt és a szomszédom a Rabotban, és előtte való este is vele dumáltam. Mondjuk ki megállás nélkül végigröhögtem vele az utat a hegyi út aljáig, ahol is lestoppoltunk egy kocsit ami felhozott minket rezidenciánkba, és kellemes francia nyelvű társalgást folytattam a chaffeur-rel, aminek a fő pontja az volt, hogy szerinte az angol sokkal nehezebb nyelv, mint a francia. Oké. Felérkeztünk, szobába be, és hirtelen megmagyarázhatatlan vágyat éreztem rá, hogy tejet igyak. Kezemben a tejesüveggel meg egy pohár tejjel állok mikor kopognak az ajtómon, Ed az, kérdezem kér-e tejet. Azt mondja para ez a gondolatolvasás, épp tejet kérni jött, ugyanis teázni fog (brit ugyebár), kedvem van-e csatlakozni? Hát már hogyne. Bevesszük magunkat a konyhába, kapok igazi angol teát, és meglepően jó! Befut Mirkó is, látta mikor jöttünk, mert lent volt a telefonfülkéknél. Úgy döntünk jöhet még egy kör tea, és míg Ed megy vissza a szobájába a filterekért mindenkit meginvitál aki szembejön vele, szóval csatlakozik hozzánk egy francia meg egy dán lány is, egész kis multikulti lesz a konyhában, thé á la premiére étage, merthogy első emeleteik vagyunk. Oké, Mirkó a harmadikon lakik de befogadjuk. Illetve Ed mondta hogy van 6 db. tojása, amik 3 napon belül megromlanak, úgyhogy csütörtök reggelre megbeszéltük hogy rántotta party lesz, mmm!
